Ha környezettudatosságot szeretnénk vinni a szájápolásunkba, nem túl nagy a mozgásterünk. Ami viszont azonnal szembejön a téma kapcsán, az a bambusz fogkefe. Nálunk még mindig elég furcsa szemmel néznek rá a vásárlók, úgyhogy itt az ideje számot vetnünk, tényleg annyira környezetbarát-e, mint azt hirdetik. 

Én személy szerint idén nyáron találkoztam először magával a bambusz fogkefével, mint jelenséggel. Ott írtam is egy posztot az érintett termékről. Utána felhívták a figyelmemet, hogy a piac tele van ám hasonló darabokkal, csak azok kevésbé vannak promózva a magyar piacon. Itthon ugyanis olyan ritka a bambuszfogkefe, mint egyetemi koliban a jogtiszta Windows. Úgyhogy körbenéztem a legjelentősebb külföldi oldalakon (Amazon, eBay, Alibaba) és talán nem meglepő: jóval nagyobb a választék kint - az itthoni ár töredékéért. Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy a fő termelője az árucsoportnak a Távol-Kelet. És mielőtt bólintanánk, hogy most az egyszer jogos a kínai vonal, hisz ott megnő a bambusz, nálunk meg nem, azt kell mondjam, jelenleg kb. 200 fajtája van, ami Magyarországon is nevelhető. 

Szóval az indok, hogy miért foglalkoznak mégis inkább Kínában, Japánban vagy Tajvanon a bambusz fogkefe gyártásával, az a történelemben keresendő. Arrafelé ugyanis évszázadokra visszamenőleg hagyománya van a bambusz felhasználásának. Az egy dolog, hogy a legtöbb használati tárgyuk, fegyvereik, bútoraik készülnek belőle, de a papírgyártásnak és az építőiparnak is ez az egyik fő forrása. És akkor nem beszéltünk még az élelmiszeriparról, ahol a bambuszrügyek számtalan formában megtalálhatóak. 

Ám minket most egyetlen dolog érdekel: a bambuszból készült fogkefe.

Ami miatt egyáltalán felmerül, hogy valahogyan környezetkímélővé kellene tenni a fogkeféket, az egyértelmű: ez ha akarod, ha nem, fogyóeszköz. Cserélni előbb-utóbb kell, az újrahasznosítás viszont a műanyag fogkeféknél nem játszik. Hajlamosak a médiák azt a kifejezést használni, hogy plasztik kefék csak nagyon hosszú idő alatt bomlanak le. De nem, sajnos a tudomány jelenlegi állása szerint a műanyag kefék soha nem fognak lebomlani, ugyanis nem részei a természetes körforgásnak. Így vagy elégetjük őket, vagy sodródnak tovább valamelyik mega szeméthegyen a Csendes-óceán közepén. Egyik sem vonzó opció.

 Szóval ki kell váltani a műanyagot valami biológiailag lebomló anyaggal. Két lehetőség merül fel első körben: a fa és a bambusz. Egyik sem rossz választás lebomlás szempontjából, viszont van néhány nem elhanyagolható dolog, amikben a fa elmarad a bambusztól. Egyrészről a bambuszt nem kell trágyázni, az egész növény antibakteriális. Másrészről relatíve rövid idő alatt (2-3 év) nőnek meg szokatlanul nagyra (akár 30-40 méter). Optimális feltételek között akár napi 10 centit is gyarapodnak. Ezt azért bátran nevezhetjük megújulónak.

A fogkefe nyele meg is oldódik, hiszen az mondhatni könnyen elkészíthető a bambuszból. 

A fő problémát, hogy ha lebomló terméket akarunk készíteni, a sörték jelentik. 

A cél itt is az volna, hogy valami természetes, valami biológiailag fenntartható megoldást találjunk. 

Jelenleg egyetlen olyan anyag van, amiből sörtéket készítenek és 100%-ban lebomló, ez pedig a sertésszőr. Ez Kínában a húsipar egyik mellékterméke, alapesetben egyszerűen kidobják. Szóval amennyiben bírod a disznóhúst, ez jó választás lehet. Az ilyen fogkeféknek az ára is magasabb, 2 ezer Forint körül mozog, külföldről berendelve.

Ám mivel itt húshasznú állatokról esik szó, a másik oldalt is szem előtt kell tartanunk. Egyrészt a vegán életfelfogás, másrészt az állatvédelem az, akikben aggályok merülhetnek fel egy távol-keletről importált disznőszőrös fogkefe kapcsán.

Úgyhogy kell más alternatíva. Volt cég, aki reklámozta, hogy ők a sörtét is bambuszból készítik, ám ez a termék a legegyszerűbb teszten is elbukott. Elég ugyanis meggyújtani egy ilyen kefét és rögtön látszik a sörtén, hogy ég, mint egy természetes anyag, vagy megolvad, mint a műanyag. Ezek a sörték meg olvadtak, mint ottfelejtett hóember a márciusi napfényben. 

2015-ben jelent meg a Brush with Bamboo fogkeféje, amelynél 62%-ban ricinusolajból készül a sörte, a maradék pedig műanyag. Öszvér megoldás, ugyan nem lebomló, de legalább újrahasznosítható. 

A legtöbb gyártó viszont igyekszik a legolcsóbb, mégis természetközeli lehetőséget megragadni. Ez pedig az úgynevezett Nylon-4. Igen, ez a nejlon, ami mostanra egy fajtanévvé vált, holott eredetileg a francia DuPont cég készítette el először az anyagot és rendelkezik a védjeggyel. Ennek a polimernek számos fajtája, van, az említett Nylon-4 azért áll mégis közelebb a szívünkhöz, mert ezt állítólag kőolajból készítik, ami a tanulmányok szerint laboratóriumi körülmények között lebomlik. De az óceán jéghideg vizét nem nevezném laboratóriumi körülménynek, emiatt vannak is kétségek ezzel kapcsolatban. 

Maga az elnevezés persze sokaknak megtetszett és előszeretettel írják rá a csomagolásra, hogy ez bizony Nylon-4 sörtéket tartalmaz. Ebbe szaladt bele például a tajvani Simple Eco Life is. Az ő terméküket egy civil csoport hamar laborba küldte, és bizony kiderült, hogy közel sem lebomló anyagból készült. Az úgynevezett Nylon-6 volt az alapanyag, ami teljesen mesterséges.

Mindezekhez jöhet még extraként, ha a csomagolás, a doboz is újrahasznosítható, illetve lebomló papírból készül, toxikus ragasztóktól mentesen.

 Igyekezzünk tehát olyan márkákat, gyártókat keresni, amik igazolásokkal rendelkeznek az állításaikra, illetve lehetőség szerint valamilyen fogorvosi szervezet által bevizsgáltatták a termékeiket.

Mert ugyan nagyon jól hangzik az unikornisszőrből készült fogkefe, amihez az alapanyagot a gyár mögötti farmon, csakis bioélelmiszerrel ellátott, komolyzenekedvelő egyszarvúaktól nyernek, de igyekezzünk ezeket fenntartásokkal kezelni.

Köszönöm, hogy elolvastad a posztot, kövesd a Nagy Szájalakítást Facebookon és Instagramon is!

Follow my blog with Bloglovin

Képek forrása: Ebay, Amazon, Pinterest