Mint írtam korábban, a fogorvosi székben kiderült, a fogszabályzás előtt meg kellene nézetnem az orromat is - orrsövény műtét lett belőle. 

Augusztusban voltam a fogorvosnál, szeptemberben jutottam el a fül-orr-gégére. Ott rövid úton megállapította a szakorvos, hogy ugyan ő kizártnak tartja, hogy 29 évesen váltani tudok szájlégzésről orrlégzésre, de az fix, hogy orrsövény-ferdülésem van. Abban is kételkedett, hogy a fogaimhoz bármi köze lenne a légzésemnek, bár ezen nem csodálkoztam. A fogászaton felkészített a doktornő, hogy a problémámnak nincs túl nagy múltja, elég 'friss' téma, így kevéssé forog más szakterületeken.

Habár én a panaszok csak egy részét  produkálom (szolid horkolás, időnkénti szájszárazság, allergiaszezonban jócskán nehezített légzés), elgondolkodtam a műtéten. Itt is bekerült a kosárba az "életminőség javulás", mint aduász, de kivártam. Ősz volt, tudtam arra hivatkozni, hogy jön az influenza... Így 2017-re toltam a továbbiakat.

Januárban vettem rá magam, hogy elmenjek a Klinikára, ahol megdöbbentő módon minden gördülékenyen folyt, hamar időpontot is egyeztettünk, február 2-án mehet a menet, orrsövény-műtétre fel! 

Bepróbálkoztam, hogy ha úgyis szétszedik az orromat, nem lehetne-e Tom Cruise-osra alakítani? De elkeserített a doktornő, hogy egyrészről a TB nem támogatja, másrészt a plasztika egy másik ajtó..

Egyre inkább be voltam tojva, de most az egyszer igyekeztem feleségemnek az elméletét alkalmazni: ha bemantrázom magamnak, hogy nem fog fájni, akkor tényleg nem fog (mondjuk neki ez a szülésnél nem jött be, de én azért reménykedtem még...) Az ismerősök persze segítettek:

• Eltörik az orrodat, ami aztán összeforr, nem lesz gond...
• Olyan monoklid lesz, a szomszédom unokaöccse is mesélte, hogy volt egy osztálytársa, akinek hasonló műtéte volt.
• Fúú, orrsövény-ferdülés? Legundorítóbb műtét! 

Ugyanakkor voltak pozitív hírek is, olvasgattam a neten és minden páciens arról számolt be, hogy ég és föld a különbség a műtét után és csak úgy ömleni fog be a levegő. Meglátjuk.

Előtte volt még néhány tennivaló: vérvétel, egy általános vizsgálat a belgyógyászaton, valamint az aneszteziológia, mivel altatásban zajlott a művelet. Máshol állítólag van éber opció, itt nem kínálták fel mint lehetőséget.

Minden rendben volt, minden eredmény azt mutatta, tökéletes katona vagyok, műtétre alkalmas.

Volt egy merész elképzelésem, miszerint a műtét után én olvasgatni meg filmezni fogok egész nap és kissé előreszaladva büszkén mondhatom, hogy ezt többnyire tudtam is követni.

Péntek reggelre voltam beütemezve, csütörtök délelőtt már befeküdtem.

Jól jellemzi a felkészültségemet, hogy amikor a feleségem előző nap pakolta be nekem a cuccokat és válogatta a törülközőket,  mondom neki, hogy, minek az, nekem elég lesz az, amit ott adnak...Rám néz szánakozással vegyes döbbenettel:

- Te soha nem voltál még kórházban, ugye?

És igaza volt. Mondjuk azon jobban meglepődtem, hogy evőeszközöket nem adnak az étkezéshez, de ezt hagyjuk is, a kórházi étkezés/gasztronómia külön posztot érdemel.

Befeküdtem tehát és az a helyzet, hogy 'tét nélkül' egészen jól el lehet ott lenni. Egy idős bácsival a hatágyas szobában, tv, wifi, laptop, könyv, szobához saját fürdő.

Eltelt az éjszaka, reggel már volt bennem egy kis gyomorideg. Hozták hamar a speckó fertőtlenítő tusfürdőt, illetve a 'műtősruhát'. Háát, nem egy Springfield darab volt :)
A felső nem ért le a nadrágig, a nadrágról meg évekkel ezelőtt leszakadhatott a gomb, így ilyen cserkészcsomóval tartottam magamon. Tisztában vagyok vele, hogy tök mindegy, milyen fazonú egy ilyen ruha, mindenesetre szóltam a nővéreknek, hogy a jövőre nézve írják rá a kartonomra, hogy XXL, slim fit, gombbal. Hátha :) 

Mihelyt elkészültem, kaptam a hátsómba egy nyugtató lövedéket, vagy ahogy ott mondták, vidámítót. És tényleg, fél órával a kezdés előtt, azt éreztem, hogy irtó vicces ez a kórház, kacagva szálltam fel a hordágyra, és az sem izgatott, hogy a srác, akinek a műtőbe kellett logisztikáznia, minden fordulóban nekitolt valaminek. Tény, hogy túllógott a lábam és a bő mázsám sem segítette csórikámat.

Fenn az előkészítőben már gyűltek a szeánsz résztvevői, behoztak mellém két kisgyereket is, mandulaműtétre. Őket hamar megnyugtatták egy doboz játékkal, amiből bódult állapotomban persze én is kértem. Az utolsó képem az volt, hogy röhögve megpörgetem Thomas a gőzmozdony kerekét.

A következő pillanatban már a feleségem ült mellettem a kórteremben és egy nagy parittyakötés volt az orromon. Az ezt követő 2 órában egy mozdulatra voltam képes:

A kedves párom nagyon örült, hogy peace, de miután 5 percenként megkérdeztem, mennyi az idő, kezdett aggódni, hogy valami lett az agyammal és mint a kórházas sorozatokban, sérült a rövidtávú memóriám. Aztán megnyugodott, mivel hamarosan egész mondatokban is tudtam kommunikálni, haza is ment. 

Ekkor éreztem azt, hogy ez semmi nem volt. Papírkutya mindenki, aki azt mondta, hogy gyenge leszek altatás után. Felpattantam az ágyról, rádugni töltőre a telefont. Azzal a lendülettel fordult egyet velem a szoba és le is ültem. Pont akkor érkezett a nővér, megszólítottam, hogy csak jelezni szeretném, hamarosan elájulok. Annyira nem hatották meg a hallottak, komótosan kiment, én meg a fogamat összeszorítva, magzatpózba kucorodva igyekeztem online maradni. De érkezett is vissza a nővérke, infúziót hozott, rákapcsolt, kezdett helyreállni a világ. Na onnantól kezdve még a fejemet is több lépésben fordítottam el.

Hála istennek ekkor voltam a leggyengébb, fájdalomcsillapítót sem kellett szednem és hamarosan a szédülések is elmúltak. Én elég kényes vagyok ilyen tekintetben és szívem szerint 10 percenként cseréltem volna a kötést az orromon, amiből folyamatosan folyt a gennyes-véres váladék. Volt benne 4-4 tampon, fél kiló vazelin, így volt amiből folyjon. Figyelmeztettek, hogy orrot fújni, tüsszenteni csak nagyon óvatosan lehet. Lehajolni, emelni egyáltalán nem. Mondjuk nem is vágytam rá. Egyébként nem voltam a legoptimálisabb állapotban, mert már a műtét előtti napokban is folyamatosan folyt az orrom. Emiatt a gyógyulás is kitolódott egy kicsit és a vérzés is tovább tartott.

A műtét másnapján, szombaton már tudtam olvasni, volt erőm ülni és filmet nézni, nagyon kicsit sétálni a folyosón. 10-12 filmet néztem meg az ezt követő napok során, amikor már jobban voltam. Ám amikor az első filmet elindítottam (Fékezhetetlen - jó kis gengsztermovie) és az első jelenetben boxerrel töri be Tom Hardy a rosszfiú orrát, már tudtam, hogy a jelenlegi állapotomban nem ez lesz az én filmem..

Az éjszaka volt az igazán tré. Vagy a kanül a kézfejemben, vagy a kötés volt útban. Az ágyat ugyan az erőm függvényében próbáltam állítgatni, meg kértem otthonról egy kispárnát, de lényegesen nem változott semmi.

Vasárnap már a tamponok fele kikerült és hétfőn a maradékot is kiszedte az orvosom. Itt jegyezném meg, hogy érdemes figyelni, honnan mennyi kerül ki, ugyanis nálam volt egy kis baki a matekban. Lényeg, hogy miután megvolt az utolsó vizsgálat, még mindig nem éreztem, hogy szelelne a bal orrlyukam. Az orvos megnyugtatott, hogy lesz majd jobb. Már a zárójelentést írtam alá, amikor visszahívott a vizsgálóba, hogy csak megnézne újra. Ilyenkor egy hosszú, csőrös tölcsért dug fel az agyadig és kukkerol, hogy mi van még benn. Nem látott semmit, megnézte a szám felől. Ott már gyanús lehetett neki, mert fogott egy ipari orrszívót és szívni kezdte az orrlyukamat. Negyedik próbálkozásra megcsípte a keresett tampont. Mint utóbb kiderült, tamponokat, három volt összeragadva és hátracsúszva. Talán ez volt a legkellemetlenebb az egész történetben. De tudván, hogy hamarosan a saját ágyamban fekszem, igyekeztem nem zokogni közben, bár lett volna rá igény.

Orrtörölgetős búcsú mindenkitől, pakolás, check-out és már otthon is voltam. Kaptam ajándékba egy adag vazelint, illetve olajos orrcseppet. Tényleg beváltak, érdemes használni mindkettőt. Nem volt szabad egy hétig nehezet emelnem, hajlonganom, de még a szex is tiltva volt.

Ezután egy teljes hét táppénz jött. Először nem éreztem indokoltnak, de amikor műtétet követő 5. napon a mosogatógép kipakolása után úgy lefőttem, mint Kovács Kokó az első KO-ja után, elfogadtam, hogy jó hogy nem dolgozom még.

Egy hét múlva volt kontroll, mindent a legnagyobb rendben talált a doktor úr. 2-3 hétig nem ajánlott továbbra sem az erőlködés, sport, 4-6 hét a teljes gyógyulás. 

Ezzel úgy tűnt, egy nagy akadály elhárult a fogszabályzás elől. De a kihívásoknak még korántsem volt vége.