A főtt kukorica balladája
A fogszabályzós étkezés a legtöbb esetben lemondásra sarkall. Mindenkinek el kell hagynia valamit a kedvencek közül, én így jártam a kukoricával. De a történet itt még nem ér véget.
Korábban már írtam egy rövid összegzőt a fogszabályzóval történő étkezésről, illetve annak hátrányiról. Ahogy a konklúziót levontam, bizony elég szomorú volt a kép: mindenkinek be kell áldozni valamit a szép mosolyért.
Nekem az egyik legnagyobb fájdalmam a főtt kukorica volt.
Az első próbára Siófokon került sor. A kisfiammal izgatottan vártuk, hogy végre feltűnjenek a sétányon a biciklis árusok, és felcsendüljön a balatoni gasztrocsengőhang:
- Főtt kukoricát tessék, maisss bittteeee!
Az örömöm viszont hamar lecsengett, ugyanis szomorúan vettem tudomásul, a fémkeret nem kukoricaképes. Féltem is, hogy letörik egy tappancs, fájt is, így nem forszíroztam a dolgot.
Aztán eltelt 1-2 hét, és a panelnyugalomban egyszer csak felbuzogott bennem a harci vér, én ezt nem hagyom, akkor is kukoricát fogok enni. Meg is vettem azonnal, ám mondtam a feleségemnek, ha már főzzük, akkor azt recept alapján tegyük. Ő bizonygatta, hogy ezt nem nagyon lehet cifrázni, én kötöttem az ebet a karóhoz, nézek egy nosalty-s pontos leírást. A legbonyolultabb receptúra is a következő hozzávalókat követelte:
Ekkor én is elfogadtam, hogy ez ennyi. Már csak meg kellene tudni ennyi (ha-ha). De hiába, a fogsorom lojális a fogszabályzóhoz, feszült, fájt, nem esett jól az első falat sem. Leálltam és elkönyveltem, hogy amíg a szájalakítás tart, én maximum a Cinemában fogok kukoricához jutni.
Ahogy teltek a napok, beköszöntött az ősz, el is felejtettem bánatomat. Egészen a múlt hét végéig.
A gyermekem óvodája ugyanis megtartotta az évente megrendezett családi napját. Én legutóbb akkor töltöttem 10 percnél több időt ilyen helyen, amikor még más kötötte be a cipőfűzőmet, úgyhogy mondhatjuk, hogy új terepen mozogtam, új szerepkörben. A szülő igyekszik jó benyomást kelteni, mintha bármit is számítana a kis Jencike és a copfos Piroska egyelőre nem létező barátságában, hogy az őseik milyen viszonyban vannak. Magáról az óvodai műsorokról általánosan elmondható, hogy bármennyire is kedvesek, amennyiben a te gyereked nem szerepel, végtelenül unni fogod. Na jó, az óvónők tánca tényleg ügyes volt (csókolom Nóra néni), ám a felüdülést az jelentette, hogy szóltak, a tornateremben van egy kis vendégfogadás. Jó, nem arra készültem, hogy ágyas szilvával köszöntik a konyhás nénik a kedves apukákat, ám így is elég nagy pofonba szaladtam bele: a szülőket ugyanis frissen készült főtt kukoricával kínálták.
Én csak álltam ott, mint Stallone a Rambo 1-ben, miközben bugyogtak fel bennem a háborús emlékek.
Hát mégsem tudjuk elkerülni egymást. Ezek szerint így kell lennie. Csináljuk. Igen, kérek, kettőt. Nem is, inkább hármat. A gyereknek? Ő már hot-dogot kapott, de tekintve, hogy megvan az esély rá, hogy elveszem tőle, tessék inkább még egy csövet odatenni.
Leültünk egy padra, én a sportzakóban, kezemben a tengernyi tengerivel próbáltam még mindig egy határozott és jó szülő pozícióját felvenni, majd kizárva a külvilágot enni kezdtem. És ment, és haladtam! Első cső után a második és a harmadik. Ekkor már daráltam a szemeket, tekintet nélkül a környezetemre.
Jól esett, az az igazság. A jóllakottság érzésével ültem a padon és családilag nagyot nevettünk, hogy végre sikerült. Ekkor elkomorult a párom arca:
- Ezt inkább ne csináld még egyszer.
- Mit?
- Ne nevess. Illetve ne is beszélj. Egyszerűen csak próbáld meg csukva tartani a szádat. A gyerek megy még egy kört az ugrálóvárban, aztán inkább menjünk haza. Hidd el, jobb lesz. És komolyan mondom, ne beszélgess senkivel.
Az aranysárga kukoricaszemek művészi igényességgel fonódtak rá a drótívre alul-felül. Tényleg nem volt egy biztató kép. Otthon már igazat adtam a nejemnek, jól tettem, hogy csak bólogattam a többi szülőnek, mint valami néma biodíszlet az ugrálóvár tövében.
De a harcot én nyertem, egy lépéssel közelebb kerültem a komfortos fogszabályzóviseléshez.
Köszönöm, hogy elolvastad a posztot, kövesd a Nagy Szájalakítást Facebookon és Instagramon is!
