Mire számíts, ha felnőtt fejjel felkeresel egy logopédust? 

A fogászaton ajánlottak egy debreceni szakembert, Dr. Hagymásy Nórát, aki segíthet a nyelvlökéses nyelésem korrigálásában. Kis hezitálás után rászántam magam és felvettem vele a kapcsolatot.

Nóri már a telefonban is szimpatikus volt, és bár hónapokkal előre be volt táblázva, megígérte, hogy beszorít valahová. Jött is az sms hamarosan; vár szeretettel.

A rendelő, amit hívjuk inkább játszószobának, hangulatosan berendezett - döntően gyermekspecifikus. Kicsi asztal, kicsi szék, nagy tükör, színes bútorok. Ezen mindig vigyorgok, mert minden úgy van kialakítva, hogy a szülő és a gyermek együtt jár a kezelésre. Az én esetemben eltekintettünk a szülő beleegyezésétől, valamint a váltócipő használatától is, mivel viszonylag ritkán fogok homokozóból vagy játszótérről érkezni.

Nóri a kezdetektől őszinte, közvetlen és profi volt.
Megnézte a röntgenképeket, gipszfogsort és persze a számat is megvizsgálta. Tudom, hogy az én érdekemet szolgálta, de első alkalommal meglepett a nyíltsága:

- Ha a boltban a sorban mögöttem állva hallom a beszédedet, látatlanul is megmondom,hogy ez bizony interdentális ejtés (értsd: két fogsor között bizonyos hangzók ejtésekor megjelenik a nyelv)

- Ööö, nem kell finomkodni, nyugodtan mondd, amit érzel... bár ezt így még senki nem vázolta nekem...

- Például tv-ben nem szerepelhetnél, ez fix, maximum vágóként.

- Ne fogd vissza magad, csak bátran...

- Elég súlyos a keresztharapás, és bámulatos, hogy eddig senki nem kezelte. Totál aszimmetrikus a szád, rövidebb a nyelvféked a kelleténél, gondolom horkolsz és egy ilyen... málészájú pózban gyerekkorod óta nyitva tartod a szádat.

Ekkor tudatosult bennem, hogy ez nem az a hely, ahol bántásként éled meg a megjegyzéseket, gátlásosan viselkedsz, vagy próbálod elhitetni a másikkal, hogy amúgy te egy egzisztenciálisan rendben lévő, öntudatos, hiú férfi vagy.
Itt a tükör előtt egy gyerek leszel, aki ha kérik békát vagy lihegő kutyát utánoz, máskor fagyi-nyalást imitál. Kellett egy kis idő, hogy felfogjam;

Nóri sem buliból majomkodik velem a tükörben.

A cél hamar egyértelművé vált: 

Ha nem állsz át szájlégzésről orrlégzésre, akkor nem fog változni a nyelvállásod. Ennek egyik eredménye lesz, hogy a fogszabályzás eredménye nem lesz tartós, a készülék levételét követően hónapokon belül visszarendeződnek a már szabályozott fogak, a másik pedig, hogy a helyreállított orrsövényed is vissza fog 'ferdülni'.

Itt azért nyeltem egyet. Ez eddig így nem került megfogalmazásra, és itt éreztem, hogy emelkedett a tét.

Az anamnézis, vagyis kórelőzmény felvétele egészen visszanyúlt a gyerekkoromba és mindenféle kérdések érkeztek az ujjszopástól, cumisüvegen át, az esetleges balesetig. Iszom-e éjszaka vizet (pipa), lassan eszek-e vagy inkább nagy falatokkal zabálok (utóbbi), és hasonló, számomra elsőre oda nem illő dolgok is előkerültek. Meglepő alapossággal jártuk körbe a lehetséges kiváltó okokat, mi vezethetett oda, hogy így beszélek, így lélegzem, és hát, így nézek ki.

Azt nem mondhatjuk, hogy egy bizonyos ok generálta a szám deformitását, sokkal inkább több ok is van, melyek előidéztek egy tünetegyüttest, amik mint valami szájüregi anarchista csoport, együtt garázdálkodnak év(tized)ek óta.

Ezt az orális terrorszervezetet az én esetemben a következő főbb elemek alkotják:

• nyitott ajakállás
• szabálytalanul záródó fogsor
• a szájpadlásom elég komolyan boltíves, szakkifejezéssel gótikus (ez mondjuk elég menőn hangzik)
• a nyelvem, mint izom eléggé "renyhe", a nyelvfékem rövid (jó hír: lehet nyújtani, rossz hír: olykor csak a felmetszés segít)
• van egy erős 3 hónapom évente, amikor allergiával küzdök
• szabálytalan a nyelésem (grimaszolok, az arcom izmaival kompenzálok)
• beszéd közben hanghibáim, hangképzési defektjeim vannak

Igazából ezzel körbe is írtam a már többször emlegetett nyelvlökéses-nyelés jelenségét. Mivel az orrom helyett a számon keresztül lélegzek, az állandó jelleggel nyitva van. Hogy jöjjön elég levegő, a nyelvem leesik középső nyelvállásba, ahelyett, hogy fent relaxálna a szájpadláson. Minden nyelésnél (naponta kb. 2000-szer!) nekiütközik a fogaimnak, így a folyamatos inzultus hatására nem is csoda, hogy azok elmozdultak. 

Miután körvonalazódott, hogy mik a főbb gondok és merre indulunk, kaptam egy csini füzetet, ebben fogom számon tartani az elvégzendő gyakorlatokat, instrukciókat, feljegyzéseket.

Az alapoknál kezdtünk, és átvettük azokat a teendőket, amik a helyes (orr-)légzés felé vezető úton az első lépéseket jelentik. 

Ekkor nem tudtam még, hogy mennyire leszek kitartó, mennyire lesz megterhelő vagy hogy mikor lesz eredménye a szeánszoknak. De végső soron azt gondoltam az itt eltöltött időről, mint nagyapám, mikor felmerült, hogy érdemes-e pálinkát főzni: 

Akárhogy is lesz, kárba nem fog veszni!