Szabályozott másnaposság: Enni, inni és túlélni a vasammal

A szájalakítás nem csak a fogaimat, a légzésemet és a nyelvemet alakítja át, de az étkezésemre is hatással van. Nem is gondolnánk, mi mindent kell feláldozni, illetve mi minden változik meg a fogszabályzó miatt.

A nyár folyamán alkalmam volt az ételek, élelmiszerek széles skáláját tesztelni a fogszabályzóval. Néhányról már írtam, így kiderült, hogy például a jégkrém vagy a rizs annyira nem zsugásak.

Alapvetően elmondhatom, hogy evésügyileg hozom a nagy átlagot. Rengeteg sorstársammal megismerkedtem az elmúlt időszakban ugyanis, akik vallottak a tapasztalataikról.

Ez alapján 4 csoportot tudok elkülöníteni:

Az egyik szélsőséget azok adják, akik bármit megesznek, a legkevésbé sem okoz nekik problémát a fémváz. Ők azok, akik a tisztításon sem görcsölnek. Jellemzően szeretik kiposztolni a legutóbb elfogyasztott kajákat, mint hamburger, pizza, melegszendvics, és alapvetően büszkék rá, hogy könnyen viselik az egész hercehurcát. Őket nem szeretem. Ők ugyanabba a halmazba tartoznak, mint azok a szülők, akiknek végigalussza a gyerekük az éjszakát. Velük sem szeretek beszélgetni. De összességben elmondható, hogy másik 3 csoport szintén megvetéssel néz rájuk.

A következő típus még evésileg egészen jól áll, szinte mindent vállal, annyi, hogy kompromisszumokkal. Az almát felkockázzák, a péksüteményeket, szendvicseket tépkedik. A szájápolással már vannak gondjaik, zavarja őket, hogy tovább tart a fogmosás, a fájdalom ritka és tűrhető. Igaz, hogy elkövetnek olyan szentségtörést, minthogy a főtt kukoricát kanállal eszik, de attól még barátságos társaság.

A harmadik csoport már a lemondásról szól. Valahol én is ide tartozom. Amit nem tudok a szokásos módon enni, azt nem eszem. Vagy a fájdalom akadályoz ugyanis, vagy az, hogy tudom, utána szívás lesz a fogmosás. Szóval kilőve az alma, körte, a mogyoró, kesudió meg minden hasonló ropogtatnivaló. Itt már komolyabban befigyel a fogfeszülés, konzultáció után jó pár napig szenvedünk.

És végül vannak a fogszabályzás áldozatai. Őket sajnáljuk, mert ők aztán ráfaragtak cudarul. No harapás, no jóízű evés. A pürésítés játszhat, de némelyiküknek az életkedve elment már a kajálástól. És őszintén megvallva, amikor láttam ledarálva egy kacsacombot, nekem se hozta meg az étvágyamat. A püréktől konkrétan a hideg ráz, úgyhogy áldom a sorsomat (meg a fogazatomat), hogy nekem vannak jó pillanataim. Ismerek olyat, aki háromnegyed éve nem tud harapni. Ott azért már kimész a világból.

Képességektől függetlenül mindenkit fenyeget a veszély, hogy rosszul harap és egy brackett már repül is. Erre azért érdemes odafigyelni. Itt is vannak, akik tesznek rá, nyomják a pisztáciát Bake Rolls-szal. Sokaknak le is törik a cucc, de ez sem hatja meg őket. Ezeket a népeket mondjuk nem értem, dehát nem vagyunk egyformák. Illetve hát fogszabályzó nélkül is vannak őrültek, tudod, akik foggal nyitják ki a sörösüveget. Nekik se kívánok semmi rosszat, az ilyeneket amúgy is eléri a végeztük előbb-utóbb.

Az ivás nem különösebben jelent kihívást, ez sejthető. Sőt, kezdetben kimondottan dominál. Nagyobb a levesfogyasztás, sokan pedig ráállnak a smoothie-kra, amik okos kis turmixok, csak aki olyan lusta, mint én, az sosem fogja megszokni.

Más kérdés az alkohol. Azt ugye ki-ki fogyasztja, belátása szerint, fogszabályzóval vagy anélkül. Nálam van évente néhány jeles alkalom, ahol szívesen kirúgok a hámból. Legénybúcsúk, tejfakasztók, esküvők. Így közel a harminchoz, már a többségnél kialakul, mit bír, mennyit bír, mit iszik és mit hanyagol. Nekem is megvan a bevált koreográfiám, jelesül: csak fröccs, csak száraz és csak fehér. Ez az elmúlt pár évben be is jött. A múlt héten viszont esküvő volt és a koreográfia megbicsaklott. Mert jött egy haver, és egy viszkikólával úgy összezavart, mint a feleségemet egy spanyol bajnokin a közvetett szabadrúgás a 16-oson belül. És ezzel meg is váltottam a menettértit a másnaposság vonatára. Sokat és vegyesen, ez volt a kulcsmomentum.

Reggel lassan tértem magamhoz. 1-2 perc után rájöttem, hogy ennek a vasárnapomnak is lőttek, ugyanis itt nagyobb mozgásokról maximum a WC felé lesz szó. Ám jött egy idegen érzés, egy testidegen fájdalom. A szám. A szám belseje. Mintha csiszolópapírral mentek volna át rajta és most is egy fél ráspoly csesztetné. Kétségtelen, kiszáradtam. Dehidratáltság, ahogy Zacher doktor mondaná. Ez normál esetben a szájban hamar megoldódik. Ha viszont szabályzód van, az kőkeményen kimarja a szádat a reggeli pálinkagőzös ébredésig. Kellett 3-4 nap mire helyrejött, bár kábé ugyanennyi kellett nekem is a regenerálódáshoz...

Álljon itt konklúzióként édesapám mondata, aki nagyapámtól hallotta a bölcsességet: